A Testvériség Sport Egyesület 100 éves története
(1909-2009)
A 2009-es esztendő nevezetes dátum a Testvériség Sport Egyesület életében. Ez az év az egyesület centenáriumának éve. A 100 éves évfordulóra tekintettel visszatekintünk a Testvériség elmúlt évszázadának legfontosabb eseményeire, mérföldköveire és mindazokra akik sokat tettek a sportegyesület hírnevéért, fennmaradásáért.
A múlt eseményei mellett érintjük az egyesület jelenlegi helyzetét, működésének körülményeit, a fennálló problémákat és röviden felvázoljuk a jövőre vonatkozó terveket, különös tekintettel a fenntarthatóság szempontjaira. A következőkben bemutatjuk az elmúlt 100 év legjelentősebb történéseinek kronológiáját.
A kezdetek, a múlt, a XX. század
1909 májusában sportolni vágyó munkásfiatalok egy csoportja az Istvántelki Főműhely akkori vezetőjét Varga Pált arra kérte, hogy járuljon hozzá a sportegyesület megalakításához. Varga Pál a legnagyobb megértéssel karolta fel az eszmét és az első lépése az volt, hogy a sporttelep céljaira területet kért a MÁV Igazgatóságától. Az engedély megérkezéséig az egyesület rendelkezésére bocsátotta a műhely területén lévő tenisz klubházat, ahol a tagok összejöveteleiket és megbeszéléseiket megtarthatták.
Jaszniger Alfréd, Sólyom Fekete Ferenc,Vizi Pál, Szekeres Ernő, Sárosi Endre, Ribárszky Dániel, Stieder Sándor, Csipkai Henrik, Reoprich Antal voltak az egyesület első lelkes sportbarátai és az egyesület létrejöttének kezdeményezői.
Az 1909 szeptemberi alakuló közgyűlésen az egyesület tiszteletbeli elnökévé Varga Pált, elnökévé Kreutzer Gézát választották meg.
Az ülésen három szakosztályt alakítottak meg: a birkózó, az atlétika és a labdarúgó szakosztályt, s ezzel kezdetét vette az Egyesület évszázados története. A Főműhely és a MÁV a kezdetektől anyagilag és erkölcsileg is támogatta az egyesületet és biztosította folyamatos működésének feltételeit.
A XIX.-XX. század fordulóján az ipar rohamos fejlődése következtében az ipari munkások száma negyedszázad alatt csaknem a kétszeresére növekedett. Az ipari fejlődés motorja akkoriban a vasút volt. A növekvő szállítási igények kielégítése érdekében óriási vasútfejlesztések történtek. Egyre több jármű forgalomba állítására volt szükség, ezért az elavult Nyugati Főműhely pótlására megépítették az istvántelki műhelyeket. A fejlesztés közel 8 és ½ évtizeden keresztül megalapozta a TESI működését és kijelölte reményteljes jövőjét, hiszen az Istvántelki MÁV Főműhely az egyesület bázisintézményévé vált.
A főműhely vezetése a Testvériség sporttevékenységének támogatása mellett saját dolgozói testedzésére is gondot fordított. Az üzem területén – az akkori szokásoknak megfelelően társadalmi munkában – több tömegsport lebonyolítására alkalmas kispályát építettek. Ez volt az országban az első üzemen belüli tömegsportot szolgáló létesítmény. A kezdeményezés népszerűségét mi sem mutatja jobban, minthogy az üzem dolgozói rendkívül sokan jelentkeztek és vettek részt a szakszervezet és a KISZ által rendezett üzemi versenyeken.
Az említett körülmények kedvezően befolyásolták a Testvériség Sport Egyesület sportéletének tartós és látványos fejlődését.
Az egyesület elnevezését az alapítók a francia forradalom hármas jelszavából vették át. A névválasztás telitalálatnak bizonyolt, mert az egyesület tagjai és vezetői azóta is egyaránt büszkék a „Testvériség” névre és arra, hogy a TESI nagy családjához tartozhatnak.
Az egyesület vezetői midvégig törekedtek a testvériség név megőrzésére, amit lényegében egy rövid időszak kivételével sikerült elérniük. 1948-tól a sportegyesület neve a vasútorientált sportpolitikára tekintettel Rákospalotai Lokomotívra, később Rákospalotai Törekvésre változott. 1957-től ismét az eredeti és 1947-ig használt Testvériség SE nevet viseljük.
A jelenleg Újpesten lévő Istvántelek 1950-ig Rákospalota területén volt, ezért Testvériség szervezetileg mindkét kerülethez kapcsolódik.
Az egyesület aktuális vezetésének 63 éven át szinte folyamatosan küzdenie kellett a sporttevékenység helyszíneinek biztosításáért, olyan sportpályák megszerzéséért, ahol az edzéseket és a versenyeket megtarthatták. A legtöbb munkás sportegyesülethez hasonlóan a TESI-nek is gyakran kellett helyszínt, sporttelepet változtatni. Az alakulás után néhány évig az UTE sporttelepét béreltük. 1914-ben a BAK és a BTC Amerikai úti pályáját vettük bérbe. 1916-tól kezdve már egyedül használhattuk a sporttelepet. A kedvező lehetőséget kihasználva az egyesület komoly fejlesztéseket végzett: a sportpályát átalakította, klubházat épített, futópályát és teniszpályát létesített.
1935-ig volt otthonunk az Amerikai úti sporttelep, azonban fontos közlekedési fejlesztési elképzelések miatt a sportpályát megszüntették. A Testvériségnek ismételten új sporttelep után kellett néznie. A MÁV Igazgatósága most is segítségére sietett egyesületünknek és a Tatai úton egy megfelelő nagy területet engedett át sportpálya céljaira. A szükséges pénz előteremtése végett egy vállalkozóval megállapodást kötöttek a területen található kavics és homok kitermelésére. Négy évig folytak a kitermelési munkálatok, ezzel párhuzamosan a sporttelep Matyók Aladár építészmérnök tevei alapján fokozatosan épült.
Az egyesület vezetőségének és tagjainak kitartó és áldozatkész munkája meghozta gyümölcsét. 1935-ben az egyesület átköltözhetett az új otthonába, a Tatai úti sporttelepre. Az új sporttelepen labdarúgó pálya, 30 méter hosszú, 400 fedett ülőhellyel, beépített központi fűtéssel, társalgóval, irodával, öltözővel ellátott vasbeton tribün és 5 szépen felszerelt teniszpálya létesült. Még ebben az évben 7 méter széles és 200 méter egyenes szakasszal bíró futópályát is létesítettek. A szépen fásított és parkírozott sporttelep az ország egyik legmodernebb sporttelepei közé tartozott.
Egyesületünk létesítmény helyzete véglegesen 1972-ben oldódott meg a XV. kerületi Bánkút utcai Barátság Sporttelepre való költözéssel, ahol jelenleg is működünk.